Immár messze jársz. Érted fehér dér a táj, Jó Ember, barát.   Így emlékszem Rád. Rövid élet - kemény harc, Csak mécses ég már.

Nyomokat hagynánk, De az idő zord szele Sűrű port hint ránk.

Tépázva pihen Sok csatától fáradtan A pályán csend van.

Ha néha festek Ecsettel mesét mondok Így néha élek.

Bizonytalan árny a világ, csak orgona illat töri át.

Míg vöröslő rongy Hó agyarak közt szakad Smaragd gyep hallgat.